Bizonyára hallott már hasonló szavakat,
panaszkodó szülői szájakból:

"Mi mindent megtettünk ezért a hálátlan kölyökért, éjjel-nappal dolgoztunk, hogy mindene meglegyen, és lám mi lett a vége!"

Az a szőrnyű az ilyen mondatokban, hogy rögtön megvan a hibás is, a gyermek az oka mindennek.

Most kicsit álljon meg, addjon önmagának egy-két percet, gondolja végig, milyen az a család ahol gyermeke él:

- minden élőlény élete és fejlődése számára döntő fontosságú, az a környezet, melyben él,

- abban a környezetben melyben él, hozzá jut-e mindahoz, ami fejlődéséhez elengedhetetlen,

- milyen mértékben vannak jelen környezetében azok a dolgok, melyek életére nézve károsak.

Hosszú évszázadokon át a család jelentette az alapvető társas környezetet, és bár nem minden esetben működött hibátlanul, de a gyermekek a szülőktől kapták, és a családban sajátították el a helyes magatartási, értékrendi, életszemléleti mintákat.

A szülők nem tudták és nem is akarták áthárítani másra a gondoskodás és a nevelés felelősségét, és egyszerre több nemzedék is jelen volt a gyermekek életében.

A mai gyerekek leggyakrabban a szűk családdal élnek együtt, de nagyrészt a családon kívüli közösségekben élnek.

Nem kell szépíteni: korábban is, és ma is számtalan hibát elkövetünk, de ... ne engeddje meg önmagának, hogy gyermeket okolja, ha nem hozza az elvártakat, mert Ön jelenti számára a környezetet melyben fejlődik!

Egy régi tanuságos történet, ... az Utópiá-ból.

"Történt egy napon, hogy vendég voltam, s az asztalnál a törvényekben jártas ember ült. Nem emlékszem, mivel kapcsolatban ez dícsérni kezdte a tolvajok felett akkoriban divatozott kegyetlen igazságszolgáltatást. Említette, hogy egyetlen bitófán gyakran húszat is látott függeni.

Ekkor én így szóltam:
A tolvajoknak ilyen bűntetése méltánytalan és a köznek sincs hasznára: a megtorlás túlontúl kegyetlen, elriasztásul mégis elégtelen. Hiszen az egyszerű lopás nem olyan szörnyű bűn, hogy halállal kellene lakoltatnunk. De nincs olyan büntetés, amely visszatartaná a latorságtól azokat, akiknek más módjuk nincsen létük fenntartására.

Nemcsak ti, e tekintetben a világ nagy része is a rossz tanító módjára jár el, aki nem tanít, hanem veri a tanulókat.

Azzal bezzeg törődtök, hogy a tolvaj nehéz, kegyetlen halállal haljon: inkább arról gondoskodnátok, hogy mindenki élni tudjon ahelyett, hogy lopni, aztán veszni kényszerűljön...

...az bizony inkább szemfényvesztő, mindsem igazságos és célszerű, ha kit komiszságban hagytatok felnevelkedni, zülleni hagytátok zsenge korától fogva erkölcseit: megbüntetitek, amikor emberi korban kiütközik rajta a bűn, mely kiskorától zavartalanul fejlődik benne.

Kérdem: mi más ez, minthogy tolvajokat neveltek, aztán felkötitek őket?"

Morus Tamás (1478-1535) angol államférfi, filozófus
Utópia című kötetéből

u.i.: Ha úgy érzi, hogy egyedül nem boldogul és szakember segítségére van szükséged, bárhol van, írjon e-mail-t: info@jozansagshop.hu