Lassú halál, vagy proaktivitás?
Vigyázat szinte mindig az előbbi győz!

Egyetlen kérdést kell megválaszolnia: a függőségek kezelésében ismert módszerek megválasztásakor, Ön a lassú halál vagy a poraktivitás mellet dönt, ... mert szinte mindig az előbbi győz!

A proaktivitás: előrelátóan cselekvőt, önmagáért és másokért felelősséget vállalást jelent.

Ön most három lehetőség, pontosabban három sors közül választ. Akár akarja, akár nem ennek a három sorsnak az egyike megtörténik Önnel is!

Tagadhatja a változás szükségességét és remélheti azt, hogy azok a nehézségek, amikről itt beszélünk, majd elkerülik Önt, - nem fogják, és ez lesz a tagadás ára!

Menekülhet a változás elől, halogathatja a döntéseket ameddig csak lehet, miközben az időben meghozott döntések előnyeit is elveszíti mindörökre. Később a puszta túlélés érdekében úgyis kénytelen lesz megtenni lépéseket, de a későn meghozott döntések ára, a középszerűség lesz!

Könnyedén azok közé tartozhat, akik nem figyelik, vagy követik, hanem akik előidézik a változást! A proaktivitás lényege a folyamatos lépéselőny, ami a legkiválóbbak jutalma!

Választania kell, és bármelyik lehetőséget választja, tudnia kell, hogy az ahogyan döntött, döbbenetesen más lesz, mint a másik kettő, amit nem választott!

Az Ön válaszának kétfajta hatása lehet: az egyik az összeomlás, a másik a fejlődésre való készség. Vagy belehal, vagy túlnő az eddigi korlátain.

Van úgy, hogy egy hajó, viharba keveredik, ... a szerencsétlen matrózok legjobb tudásuk szerint mindent megtesznek a fedélzetet, de a baj egyre csak nagyobb. Végül valaki elkiáltja magát: "el kell vágni a horgony kötelét, különben végünk!".

Azért jutott eszembe egy ilyen helyzet, mert számtalan szakember és szervezet idővel a példában említett hajókhoz hasonlóan lehorgonyoz, bár nem is ezzel van gond. A gond abból adódik, hogy mire a viharban valaki felismeri, hogy "el kell vágni a horgony kötelét", akkorra már nyakig ér a víz.

Az élet természetszerűen hozza, hogy egy szervezet is és a szakemberek is időnként lehorgonyoznak. A szakemberekben például kialakul egyfajta szokás-rendszer, melynek segítségével "meg tudnak birkózni" a feladataikkal.

A szakemberekhez hasonlóan a szervezetek is kialakítanak maguknak szokás-rendszert, mely meghatározza az identitásukat és a szolgáltatás módszerét, amivel segíteni akarnak a klienseiknek.

Ez a szokás-rendszer a szervezeti kultúra, ami "normál esetben" a stabilitás kulcsa.

De a hajókhoz hasonlóan sem a szakemberek, sem a szervezetek, nem tudják elkerülni a viharokat. A szakembereknek időnként le kell győzniük a változás okozta traumát, a kiégést, a szervezeteknek a jogszabályi  környezet változását, az anyagi források beszűkülését, személyi változásokat.

Bár sokakra a változás ösztönzőleg hat, a szakemberek nagy részre mégis sokáig ellenáll. Még akkor is bizonytalankodnak, amikor már nyilvánvaló, hogy gondolkodásmódjuk, cselekedeteik már messze nem hatékonyak. Nem változtatnak, csak nagyon lassan teszik félre az elavult módszereket.

De érthető, hiszen elvágni az "utolsó biztos pontot" és rábízni magukat egy ismeretlen módszerre, ismerjük be, hogy nem könnyű döntés.

Ha feladnák a régit, kicsúszna kezükből az irányítás, így inkább nem tesznek semmit.

Leegyszerűsítve, amikor a "lassú halál" vagy a proaktivitás között kell választani, sokan rendszerint a lassú halált választják.

Nem szükséges mindezt megvárni! Nem kell megvárnia, amíg az élet vagy az elégedetlen kliensek arra kényszerítik, hogy változtasson! Ne várjon addig, amíg a környezete kierőszakolja a változást!

Ha most, még időben képes elvágni a horgonya kötelét és velünk tart, azt fogják mondani Önről: előrelátóan cselekszik, önmagáért és másokért is képes felelősséget vállalni!